KIÁTKOZOTT SZÉKELYEK!? Itt a vége?

2016-volt az az év amikor a legjobban foglalkoztam a székely identitással, akkor még a Székelyek Világszövetsége nevű facebook csoportban.  Rengetek székely aktivistát, közéleti személy ismertem meg onnan és ott erősítették bennem azt a tudatot, hogy igen én is székely vagyok és Székelyföld az én hazám még akkor is ha ezt nem ismerik el a nyakkendőseink Mordorban vagy ahogy 2018-ban Budapesten! 

Erősítették bennem azt, hogy mit jelent az, hogy székely és miért fontos ez az identitás ha magyar az anyanyelvem. Számtalan cikket írtam erről ez ma nem arról szól! Az utakról, az emberekről akivel együtt dolgozhattam amíg elfogytak a valódi székely önrendelkezési törekvések. Ma jelenleg sem székely autonómia sem székely önrendelkezési törekvés nincs! Elfogytak! Vannak szájkaratés székely szervezetek, melyek korábban képesek voltak egymással összedolgozni, akkor is ha személyesen sok dologban nem értettek egyet. Ma megmaradt a szájkaraté, a személyes érdekek előtérbe helyezése, saját maguk futtatása, hogy mit tettem én ki, ki vagyok én? 

Tettek nagyon sokan, tényleg igen, ugyanis ennek köszönhető, hogy közel 54 000 re nőtt a hivatalos népszámláláson kimutatott székelyek száma 1665-ről. Szembe mentünk  mindenkivel, akik a székely identitás ellen beszéltek, lehetett az a magyar kormány néhány tagja vagy éppen az RMDSZ, amely be kellett lássa, hogy a székely identitás élni akar és nem elég itt csak a magyar, mert nem a magyar élteti a székely identitást hanem a székely a magyart. Minden ahogy említettem az SZVSZ -csoportban kezdődött. Nemzeti érzelmű székely emberek kerültek össze majd az évek során sértődöttségek, frusztrációk, csalódottságok, bizalmatlanság következtében külön utakra kerültek, sokan meggyűlölték egymást. Megy ma a vádaskodás, szekusozás és minden mocsok felszínre hozása. 

Olyan emberekről van szó akik tenni akartak, tettek is és eredményeket értek el. Olyan emberekről van szó akiknél én korábban jelét sem láttam a személyes érdekek futtatásának, celebkedésnek és bátran álltam melléjük még akkor is amikor leszarták  a kalapács nyelét többen is. Ezt a székely érdek diktálta hogy a békát le kellett nyelni és tovább dolgozni. Sokaknak nem sikerült ez. Ma tudom meg hogy ezek az emberek, akik mellett végig kiálltam, milyen véleménnyel voltak rólam. ,,Nyápic,, székely a legutolsó jelző amit kaptam. És milyen igaz ez a nyápic jelző mert tényleg az vagyok tmár azok az emberek irányába akiknek a ócskaságait az én gyomrom sem tudja bevenni. 

Persze mikor ezekkel az emberekkel egy tálból cseresznyéztünk nem voltam nyápic, akkor sem ha megdicsértem amit tesznek, de akkor lettem az, amikor megdicsértem a másikat is aki szintén jót tesz de sajnos ők ketten nem tudnak kijönni. Akkor lettem én ott középen és ha dicsértem az egyiket akkor elvileg oda nyaltam ha meg a másikat akkor oda. Ismerős? Naná ez nem csak a politikai életben van így. A politikai függetlenséget nem szeretik azok akik a békétlenség a megosztottság útját keresik és ebből személyes tőkét akarnak kovácsolni. A székely ügyben is sajnos a személyes érdekek és a tőke kovácsolása volt sok embernél a cél. 

Rendkívül dühös vagyok ezekre az emberekre, akiket harcostársaimnak gondoltam s most engem is és a többi társaikat is akikkel nagyon jól együtt dolgoztak most köpködnek. Ezek szerint emberek ennyit ért a székely ügy? Nyomattuk együtt ki ki ahogy tudta, mindegy most hogy az SZVSZ-ről vagy a többi szervezetről beszélünk de csináltuk és most azok akikben lehetett akkor látni valamit ami az ügyünket előre vinné  szétszórva, külön utakon járó köpködő székelyek lettek, akiket már a sértődöttség, bizonytalanság visz előre. 

Nagy csalódás ez barátaim, korábbi harcostársak, nagy csalódás!