A székelyek parlamentjének még II. Ulászló is fejet hajtott.

Székelyföld önkormányzatának legmagasabb fóruma, az összes székelységre kiterjedő törvényhozási és bíráskodási intézménye volt az u. n. nemsetgyülés. Első okleveles adat 1344-ből említi.8 Ettől fogva a XVI. századig rendkívüli időközönként összehívták, midőn szükségét érezték. Ilyen volt a zabolai gyűlés (bár részleges) 1455- ben, melyen a székely ispán elnöklete alatt magyar főnemesek, s az összes székely székekből nagy számmal s a három szék előkelősége és közönsége vett részt. 1505-ben Udvarhelyt „az egész székely földének lakosai" nevében írják, hogy „a mi országunknak régi szokása szerént néminemű szükséges dolgaink véghez viteleért és némely illetlen szokásoknak megjobbításáért közönséges gyűlést hirdetünk".* 1506-ban „Székelyország földének lakói és az egész Székelyföld-ön lévő székelyéknek közönségesen minden felső és alsó renden lévői"

Udvarhely széknek Agyagíalva nevfí majorjában az mü országunknak közönségesen való szükséges dolgaiért kiváltképen való gyűlést hirdettek és rendeltek, hogy a külömb-külömbféle egyenetlenségeket és hitván szokásokat eltörlenók és hadnak".1 Nemzetgyűlést tehát a székely nemzet saját elhatározásából hív össze s ott „Székelyországunknak régi béveit authoritásából és hatalmából" hoz törvényeket és bíráskodik fontos ügyekben. A nemzetgyűlést az előkelők kérésére a székely ispán vagy Udvarhelyszék kapitánya hívja össze. A zabolai gyűlésen (1566) az ispán elnököl; az udvarhelyin (1504) Udvarhelyszék hadnagya. II. Ulászló 1499-iki privilégiuma szerint szükség esetén Udvarhelyszék kapitánya hívja össze a székelyek három rendjének összességét. Nem kellett hozzá tehát királyi engedély vagy az ispán engedélye. A nemzetgyűlés hatásköre igen tág volt. Törvényeket hoztak, bíráskodtak, 1505 előtt első felebbviteli törvényszék volt, ítélt a hamis bírák és a politikai bűnösök a lázítók ügyében, megszavazta az ökörsütést s annak behajtási módját. Hatalmi köre nagyobb volt a királyénál is, mert jószágvesztésre is Ítélhetett. A zabolai gyűlés azt határozza* hogy a kik a közönséget régi szolgaságába akarják taszítani, életükkel lakoljanak és vagyonuk elkoboztassák, minden kegyelmezésre való kilátás nélkül. Az igazságtalan esküdtet bőre lenyüzására éz szalmával kitömetésre itéli érdemesnek.2 Az udvarhelyi nemzetgyűlés (1505) az igazságtalan bírákat számkivetésre s minden ingó-bingó marhái és öröksége elvesztésére itéli s még azt is, a ki megkegyelmezésükben fáradozna.8 II. Ulászló 1899-iki privilégiuma meg akarja szorítani a nemzetgyűlés eme nagy hatalmát s a közszabadság ellen vétők és a nemzetgyűlés által íő és jószágvesztésre ítélteknek fenn akarja tartani a királyhoz felebbezést és akegyelmezés jogát, mert nem illik, — úgymond — h°gy a királyi tekintély elől elzárassék.

Az agyagfalvi nemzetgyűlés (1506) már ebben az értelemben) határoz, de úgy, hogy a nemzetgyűlésnek is fenntartja a kegyelmezés jogát. A pártütő, nemzetáruló — úgymond — minden tisztességét és becsületét elveszesse, semmi tisztet ne is viselhessen és itt, Székelyországban soha ne is lakhassák, mindazáltal öröksége igaz örököseire maradjon és az ilyeneknek, mint hitetleneknek senki a fejedelmen Mvül grátiát ne adhasson, hanem ha az egész székely-* ség egyenlő akaratból.1 A király kegyelmezési jogát tehát elismerik, de mellé állítják, mint egyenrangút a székely nemzetét. Ezek a törvények mutatják a székely nemzetgyűlés nagy hatalmát, mely még a királyét is felülmulta annyiban, hogy alap^ törvényt megváltoztathatott, jószág elkobzásra is Ítélhetett, mire a • király nem. A székely nemzetgyűléstől Verancsics erdélyi püspök, majd esztergomi érsek így rajzolja : a gyűlésre fegyveresen jönnek össze, a főemberek körbe ülnek a többiek nagy lármával zajongva állanak közöttük s élénken tiltakoznak, nehogy olyat határozzanak, a mi nekik nem tetszik. Ha valamit akaratuk ellen végeznek, kitörnek az ellen, a ki miatt valami szokatlan teher alá estek, az ilyenen aztán úgy töltik ki bosszújukat, hogy házát tömegesen megrohanják s földig lerombolják. Ha valaki szabadságuk ellen újítást tervez, azt fegyverrel is üldözik s ha elfoghatják, a gyűlés színe előtt megölik.2 A ház lerombolás ősi székely virtus volt, melynek sok példáját ismerjük a századok folyamán. Minden székely támadás is ezzel kezdődött. Oláh Miklós is írja a XVI. sz. közepén, hogy ha valaki közfílök az ország és közjó ellen vétett, vagy alattomosan szabadságuk ellen törekedett, vagy a közfelkelésre nem jelent meg, minden vagyonát zsákmányra hányván, házát földig lerombolják és ha közre keríthetik, megölik.8 Az 1466. zabolai gyűlés is felépítni rendeli a megelőző lázongás alkalmával lerombolt, vagy felégetett úri házakat.

forrás: Erdélyi Múzeum 1902., 19. kötet 8. füzet

Az utolsó székely nemzetgyűlést 2006 ban tartották Ditróban. Ennek határozatát a 2003-ban újraalapított Székely Nemzeti Tanács mai napig sárba tapossa ezzel a székelyek akaratát a székelyek parlamentét meggyalázva. Izsák Balázs az SZNT mai elnöke továbbá évtizedek óta a székely önazonosságot állítja szembe a magyar nemzettudattal. A XXI.században az 1970 es évek román kommunista  asszimilációjával riogatja a székely népet. 

2023-ban a székelységnek újra össze kell hívni a székely nemzetgyűlést, amelyen meg kell erősíteni, kiegészíteni a 2006-os Ditrói határozatot és a 2003-ban az 1918-as valódi Székely Nemzeti Tanács nevét ellopó, felhasználó személyeket elő kell szedni és a székely közéletben az érvényesülésüket minden lehetséges eszközzel megakadályozni. A székely közösségünk tudomására hozni, hogy tisztázatlan támogatásokkal rendelkező belső árulóink vannak, akik az évtizedek óta kinyilvánított székely önrendelkezési igényeinket, akaratunkat és terveinket a román hatalom markába játszották  át. 

Vissza kell állítani a székely népi önállóságot a magyar nemzeten belül és nem kisebbségi politikát folytani, nem kisebbségként tekinteni magunkra, nem elfogadni a területünk Székelyföld elidegenítését és etnikai összetételének megváltoztatását. A székely civileknek össze kell fogni és létrehozni egy székely polgári ellenállást, amely önfentartó és belső szabályzattal és az ország törvényeit elfogadva az önrendelkezési jogunkra hivatkozva mindenféle engedély nélkül elkezdi a székely belső önrendelkezés elindítását a székely intézményrendszerek felállítását.

Az erdélyi magyar politikai pártoktól el kell venni a székely közképviseletet és saját közképviselettel előállni. Mint látszik az elmúlt 30 év erdélyi magyar politikája bebizonyította, hogy sem a székely népi önállóság, nemzettudat és belső önrendelkezés érdemi kiállása nem volt prioritás nekik. A székelyek ügyeit tehát csak székelyekre kell bízni és nem Partiumi, nem Bánsági vagy Kolozsváron székelő politikusokra, akik nem látják teljesen át a székely közigazgatást és nincs meg bennük sem a székely nemzeti identitás sem a székely szabadságvágy. 

Természetesen nem szabad a székelységet elszakítani az egyéb magyar részektől, sőt erősíteni kellene a kapcsolatainkat, mindezt úgy hogy mindenki tiszteletben tartja az adott régió politikai berendezkedését, tehát testvér testvér, de a ház és személy nem ugyanaz!