Kölcsey Szatmárban volt főjegyző és vármegyéjének követe az 1832-es első ún. reformországgyűlésen. 1835-ben lemondott, és főjegyzőként dolgozott tovább. Sokoldalú, filozófiában jártas szónok volt. A magyar nyelv, az örökváltság, a papi tized ügyében írott cikkei és beszédei nagy jelentőségűek.
Költőként és prózaíróként is maradandót alkotott, elsők között írt balladaféléket. Csokonai, Berzsenyi verseinek bírálatával megteremtette a tartalmi-elvi jellegű, lélektani módszerű magyar irodalomkritikát. Ismert műve a fiához címzett intelme, amelynek a Paraneisis Kölcsey Kálmánhoz címet adta. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönjük az üzenetét. A megjegyzését átvizsgálás után tesszük közzé.