Székely Leszek 2021 Mozgalom Utazásai

2019. július 27-28. Elérkezett az a nap amikor a mozgalmunk megtette első nagy kiruccanását,túráját amelynek során olyan székely településeken is jártunk amit itt Székelyföldön is kevesen ismernek vagy nem tudják miről nevezetes de persze igazán turista csalogató helyeken is barangoltunk ahová nem csak székelyek és magyarok de más nemzetiségüek is ellátogatnak még akár vissza is járnak.

Szombaton Magyarandrásfalváról indulva elautókáztunk Kőrispatakra ahol nem titok hogy a hely legismertebb látványosságát vettük szemügyre a Szalmakalap Múzeumot. Itt található a Rekordok Könyvében számon tartott legnagyobb szalmakalap ami 2 méter hosszú. Van itt persze rengeteg fajta szalmakalap,patak faragta kövek, egy időjárásjelző kő, egy szalmából készült szalmaember aki fogadja a látogatókat és ha esetleg bárki hazaszeretne vinni egy kalapot megteheti az ajándékboltból.

Ezután megnéztük Bözödújfalu-t vagyis ami maradt belőle és tanui lettünk egy "elsüllyedt világnak" amiből már csak emléktáblák, kopjafák és egy a falu nevével ellátott tábla jelzi hogy még 30-40 évvel ezelőtt létezett ez a hely ami mostmár a viz alatt pihen a templommal eggyütt. Persze épültek nemrégiben új házak a tó mentén de ezek nem egykori Bözödújfalusi lakosok hanem "ide költözők".

A viztározó, a gát és a tó méretei is impozánsak és egyben lenyűgözőek valamint teljes mértékben kielégitő kikapcsolódást biztosit mindenki számára.

Vasárnap Sóvidék felé vettük az irányt pontosabban Erdőszentgyörgyre ahol a brit uralkodó család ősi sarja Rhédey Klaudia palotája előtt megálltunk mert sajnos zárva volt igy nem tudtunk bemenni II.Erzsébet királynő ükanyjának rezidenciájába. Erdőszentgyörgy egyébként egy kis, nyugodt ,szép,rendezett kis város ahova megéri ellátogatni.

Magunk mögött hagyva Erdőszentgyörgyet Parajd irányába indultunk ahol nem a sóbányát hanem a Só-szorost és annak vidékét jártuk be.A hegyoldalba és a völgybe hatalmas mennyiségbe találhatóak sókristályok továbbá a világ egyik legsósabb forrása is ami mellett egy gyógyiszap-fürdőt is vehetnek az arra látogatók.

Parajd után nem kell sokat pedálozni és ott találjuk magunkat Korondon a kézművesség és a fazekasság paradicsomában ahol szintén nem töltöttünk sok időt mert az árusok szemügyre vétele után időszűkében haladnunk kellett mert még legalább egy helyet dokumentálnunk kellett. Korond egyébként egy olyan hely ahová szerintem életébe legalább egyszer minden székely embernek el kell jutnia mert nem szabad ez az ősi mesterség fölött elsiklani ami ilyen hirnévre tett szert és a mai napig él az ott élők szivébe. 

Végezetül egy olyan kis faluba léptünk be ami eléggé balszerencsés ha az utóbbi 100 évet figyelembe vesszük mert a falu templomába 2-szer is bele csapott a villám és teljesen újra kellett épiteni, de áll rendithetetlenül a mai napig s ez a hely nem más mint Atyha! Ez a kis falu egyébként egy csodás helyen van hiszen végig erdős-dombos táj veszi körül és a templomig a faluból még jó pár métert fölfelé kell menni ugyanis egy nagy emelkedőre épült az Úr háza de ez csak még különlegesebbé teszi ezt a falut.

Innen már az út haza vagyis Sepsiszentgyörgyre tartott amivel véget is ért egy elég hosszú,mozgalmas két nap. Nyugtázhatjuk ezt ugy hogy a mozgalom első de semmiképpen sem utolsó kirándulása amivel Székelyföld egy kis szeletét bejártuk,de nem állunk le mert bemutatjuk hogy Székelyföld egy értékes hely és bármely pontjára megéri elmenni mert az ezeréves határig ezernél is több élménnyel térhetünk haza. Kovászna,Maros,Harghita-Székelyföld nem Románia!