A székelyek jogi genocídiuma!

A székelyek jogi genocídiuma!

BENKE CSABA·2018. JANUÁR 8.

Nap mint nap, reggel mikor felkelek elolvasom a világ híreit amiben sokszor olyan szörnyűségeket látunk, amit ez előtt még 10-évvel sem tudtunk volna elképzelni. A Nyugat-Európa szétesését látjuk és azt, hogy hogyan tűnnek el vagy alakulnak át olyan nemzetek, mint a német vagy a francia is a bevándorlóknak köszönhetően. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy milyen jó az, hogy a székelyeknél pontosan ez fordítva megy, mivel minket a mi bevándorlóink és a testvéreink tüntették el a jogi létezésünket és azt látom, hogy felébredőben van a székelység és egyre többen felvállalják a saját nemzettudatukat.

Nyilvánvalóan a bevándorlóink lent Mordorban és azok a testvéreink akiket Mordorból pénzelnek, hogy saját népük ellen tegyenek, még itt vannak. Kérdés az hogy meddig? Én úgy érzem nem sokáig, mivel a sok ártó politikai húzásaik miatt a székely nép csipája egyre jobban kinyílik és a bicska is a zsebükben és a székely nép veszi át a hatalmat azoktól, akik minket sokszor félrevezettek vagy éppen ropogós eurókért eladtak minket a nemzettudatunkkal együtt.

Bátran kijelenthetjük történelmi időket élünk meg, míg a nyugat pusztul egy 750 000-es nép nemzettudata újra felébred és bátran áll ki a 17 000 000 rosszakaró és a történelemben számtalanszor minket gyilkoló nemzet ellen. Nem fegyverekkel, nem fizikai erőszakkal, hanem azzal, amivel akár 170 millió embert is képes legyőzni, a székely furfanggal és a jogaink érvényesítésével.

Amióta az SZVSZ megjelent érdekes módon hanyatlik még az autonómia szó kiejtése is és egyre többen felismerik azt, hogy az SZVSZ-nek van igaza és nem holmi jogalap nélküli autonómiára van szüksége a székelységnek, hanem ki kell mondanunk a népek önrendelkezése alapján és az 1918 –as jogutódjához képest székely nemzetinek mondható SZNT is szeretett volna létrehozni és ez a Székely Köztársaság létrehozása. Csakis az önrendelkezésnek van jogalapja, az autonómia mivel szelektív jog és nem kötelező jellegű és természetesen ismerve a román mentalást egyszerűen elérhetetlen, sőt naivság és időpazarlás az autonómia utáni kunyerálás is.

Az erdélyi magyar média nagy része egyszerűen isteníti a mostani Székely Nemzeti Tanácsot is, akik véleményem szerint az árnyékukat sem közelítik meg az 1918-as Székely Nemzeti Tanácsnak. Miért? Mert 1918 –ban ők nem kampányoltak az ellen, hogy székelynek mondjuk magunkat. A vezetőjük nem mondta azt, hogy ,,az a székely aki Székelyföldön él és magyarul beszél,, (Izsák Balázs) hanem próbálták a székelységnek a szabadságát kivívni és a szemmel látható és akkor már érezhető kettős asszimilációt szerették volna megállítani.

Mint tudjuk 1918. november 17-én a SZNT nagygyűlést tartott, ahol megvitatták és elfogadták Paál Árpád, a székelyudvarhelyi SZNT elnökének a javaslatát, miszerint ha a kormány politikája nem tudja megtartani az állami egységet, akkor:

1. A magyar–román együttélés a wilsoni elvek alapján kantonális rendszerben biztosíttassék.

2. Ahol a székelység összefüggő többséget alkot, ott – nemzetközi garanciák mellett – „független, szabad és szuverén köztársaságot alkothasson”,

3. Kérik a Magyar Köztársaság támogatását az államalakulat létrehozásában és abban, hogy biztosíttassék számára képviselet a békekonferencián.

Amikor közismertté vált, hogy a belgrádi fegyverszüneti tárgyalásokon született megállapodás értelmében a román hadseregnek lehetősége nyílt a Marosig előnyomulni, megszületett az önálló Székely Köztársaság terve. Eszerint a Székelyföld önálló kis államot alkotott volna úgy, hogy mégis néhány vonatkozásban Magyarországhoz tartozzék. Azok, akik az önálló Székely Köztársaság gondolatát felvetették, a Wilson elnök által meghirdetett népek önrendelkezési elvére hivatkoztak. –tehát nem petíciókkal kunyeráltak a románoknál holmi kisebbségi jogokért és bizonyos szintű autonómiákért, aminek akkor sem volt jogalapja.

Mint tudjuk a Magyar Nemzeti Tanács már akkor nemzetellenes politikát végzett mondhatni azt, hogy akár a székelység kiirtására is rábólintott volna mivel az erdélyi románságot fegyverekkel, lőszerrel látja el. Tehát a háttérben az erdélyi magyar szervezetek a székelység szabadsága ellen léptek és mondhatni azt, hogy most 100 év elteltével is ezt teszik.

Vissza mehetünk az átkos rendszerben is amikor megjelenik külső nyomásra a Magyar Autonóm Tartomány majd a Maros Magyar Autonóm Tartomány amikor óriási üldözése volt annak a székely embernek főleg Marosszéken aki azt merte mondani, hogy ő székely. Gúnyolódtak azokkal az emberekkel, sőt elmondások szerint voltak olyan helyzetek is amikor kiközösítették a székely embereket. Jelenleg is sajnos azt kell mondanunk Marosszék az székelyszék ahol a legjobban csorbult a székely nemzettudat. Ha megkérdezünk egy Marosvásárhelyi székely embert hogy ő székely e, tisztelet a kivételnek azt fogja mondani, hogy nem én magyar ember vagyok.

Már az 1840 –es évek végén elkezdődött ez a folyamat és nem román nyomásra, ahogy ezzel mosakodni szoktak az erdélyi magyar pártok és a jogelődjéhez mérten hitetlen SZNT, hanem a saját testvéreink árultak el minket és fosztottak meg a székely nemzettudattól. Gondolhatunk itt az SZNT 2011-es kampányára amikor a székely nemzettudat kimutatása ellen beszéltek vagy visszatérve a 2006-os Ditrói Székely Nemzetgyűlés határozatának megtagadására amivel az SZNT illegitimmé tette magát a mai napig is.

2018-ban az SZVSZ össze fogja hívni a Székely Nemzetgyűlést, amely dönteni fog több pontban is, többek között az SZVSZ közképviseleti állapotáról és véleményt fog alkotni és értékelni fogja az SZNT 2006-tól való lépéseit is. Természetesen egy új törekvési ösvény ajánlunk fel a szabadságukért küzdő székelyeknek, azoknak, akik felvállalják székelységüket és ez a székely függetlenségi törekvés, amit nem befolyásol még a sokak által felhozott földrajzi helyzet sem.

Nem a transzilvanizmus és a független Erdély a célunk mivel ezzel csöbörből vödörbe kerülünk, hanem a független Székelyföld létrehozása a cél ahol nem a román a többség, hanem a székely. Nem értünk egyet azzal, hogy nekünk Kolozsvárról vagy Bukarestből esetleg Budapestről parancsoljanak. Annak az időnek 2018-tól vége. Rokonok vagyunk ez igaz, de nem egy háztartásban élünk, és van saját gondolatunk saját célunk saját nemzettudatunk, amit nem dobunk el még a rokonságért cserében sem.

Nem kívánunk beolvadni semmilyen más népekben sem, mert látjuk Erdélyből mi lett egy román többségű régió ahol már a marosvásárhelyi székelyeket is tragamuráknak mondják. Na, ezt nem szeretnék elérni sem Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Kézdivásárhelyen, de egyik menthető székely településen sem.

Nyilván ezt az SZVSZ felbukkanása után az erdélyi magyar pártok, szervezetek, akik addig előszeretettel autonómiáztak megpróbálnak inkább önrendelkezésről beszélni ezáltal keverni a jogi fogalmakat. Elértek oda, hogy muszáj, változtassanak, hanem az emberek beléjük fognak rúgni úgy, hogy megemelkednek. Nyilvánvalóan egyik erdélyi magyar párt és szervezet sem vállalja fel nyíltan azt, hogy a székely önrendelkezésért, vagyis a székely függetlenségért harcolna. Nem teszik ezt, mert nem érdekük! Honnan veszem ezt? Nem elég bizonyíték az utóbbi 30 év? Semmi előrelépés nemtörtént sem az általuk említett autonómia sem az önrendelkezés ügyében mivel érdeke az RMDSZ-nek is hogy ne legyen előrelépés. Miért? Erre 5,4 millió indok van nem lejben euróban! Én azt mondom igaza volt Jókainak, ha magyart, ha székelyt veszünk, amikor ezt mondta:

„Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen! Példákat kell adni ennek a nemzetnek, amik a szíveket megerősíték. Hóhérpallost a futó rabszolgahadnak! Addig nem fog győzni a szabadság ügye, amíg a magyar nemzet saját áruló korcsivadékának hulláiból olyan hegyet nem rak, mint a Mátra, s a döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját fia le nem nyakazza!”