Miért horgászom még mindig 26 év után?

Öt éves voltam, amikor megfogtam életem első halát a Székelyföldi Gagy-patakában. Akkor még a patakok , folyók hemzsegtek a halaktól és szép számban tudtunk fogni. Egy szárított mogyorófa bot, orsónak két szeg és zsinórnak sok esetben varró cérna szolgált. Horog? Hajlított és kasza fenő kövön kihegyesített szakál  nélküli horog volt. Ólom helyett kikalapált ceruzaelem szolgált. Most tegyétek össze fejben ezt a szereléket és képzeljétek el  hogy fogtuk vele a 25-30 centis domolykókat. 

Szép visszatekintés, innen kezdtük  el nagyon sokan a régi barátaim közül. Természetesen nagy segítség volt nekünk a horgászat megtanulásában az akkori szomszédom István és Kálmán bácsi is, akinek nagyon hálás vagyok és most 75 évesen én viszem horgászni , sőt nemrég  megfogta élete első tok halát, amitől szegény Kálmán bácsi nagyon félt.  

75 évesen kapta meg Fodor Levi barátomtól és horgásztársamtól az első method feeder botját, amit már ki is próbált. Tehát Kálmán bácsi egy igazi helyi horgász ikon mint Matula bácsi a Tüskevárban. Persze remélem még nagyon sokáig fogunk együtt horgászni. 

Miért szeretem ezt csinálni? Miért fontos nekem a horgászat?  Talán akik nem próbálták azok nem érthetik  meg. Kint vagyunk a jó levegőn a természetben. Új embereket ismerünk meg és akár barátságok is születnek ahogy esetemben ez számtalan alkalommal előfordult.  Ezek a barátságok nagyon erősek, még akkor is ha néha néha összeszólalkozunk vagy egymás szivatását egy kicsit eltúlozzuk. Amikor meg leülünk a partra és megfogjuk  a halat minden rossz dolog kimegy a fejünkből. Olyankor  nincs megutált munkahely, nincsenek pénzügyi fizetési kötelezettségek, biztosítás, banki kölcsön törlesztés, nincs harag.  Csak a barátok a természet a halak és a kezünkben most már nem egy mogyorófa hanem sok esetben több 100 eurós botok és szerelékek. 

Nagyon örülök viszont annak, hogy egyre több fiatal, gyerekek kezdenek neki a horgászatnak, letéve az okos kütyüket és a természetben lehetnek. Én magam büszkén elmondhatom, legalább  8-10 gyerkkel sikerült megszerettetnem a horgászatot és mai napig is ezt űzik és tanulják, ahogy még ennyi idő után én magam is. Említhetem Zoltán barátomat, akivel 5. osztály óta együtt horgászunk és nagyon jó barátok vagyunk vagy említhetem egy nagyon tehetséges de nagyon makacs tanítványomat is Bercót akivel 2. horgászata után versenyt nyertünk. 

Vannak olyan barátok akik nem a mi csapatunkhoz, közösségünkhöz tartoznak, de velük is egy nagyon jó kapcsolat van. Ilyen például a Halak Közt csapata. Két Udvarhelyi srác Krisztián és Tamás, akiket személy szerint nagyon megkedveltem. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbáljon ki több horgász technikát és menjen le néha a víz mellé a természetbe.