Székelyként Angliában dolgozni, avagy mire számíts, ha Angliába jössz dolgozni. 1 rész

Ezzel a cikkel saját tapasztalataimat szeretném a kedves olvasóink elé hozni, úgy ahogyan ezt megéltem, mint Angliában, mezőgazdaságban dolgozó munkás. Talán ez a cikk segít azoknak, akik ide készülnek dolgozni.

Már második éve járok Angliába dolgozni és talán elég volt az az idő, hogy kialakuljon teljesen egyféle véleményem Angliáról, amunkáról, munkatársakról és az itteni életről. Számomra Anglia, mint ország soha nem volt vonzó, ugyanis túl messzinek, túl elérhetetlennek gondoltam, de az angolok kultúrája sem igazán érdekelt engem.

2018. őszén az internetet böngészve akadtam rá egy angliai munkákat ajánló Székelyudvarhelyi cégre az Agrigarantra és felvettem a kapcsolatot velük, egy nagyon kedves és segítőkész hölgy, Emese fogadott minket és részletes tájékoztatást adott nekünk a munkákról. Egy nagyon megbízható közvetítő céget ismerhettünk meg, amely szóról szóra elmondta azt mire kell számítanunk. Szezon végén érkeztünk ki Angliába és 6 hetet töltöttünk kint, Colchester mellett egy eper és málna farmon.

2019 ben visszatértem Angliába, Maidstone mellett dolgozunk egy több mint 80 hektáros eperfarmon lassan egy hónapja. Nagyon sokféle ember és több nemzet és nemzetiség képviseli magát ezen a farmon, többnyire bolgárok és románok vannak, de vannak itt, moldávok, lengyelek és mi székelyek is itt vagyunk több mint 20 an.

A bolgárok nagyon barátságosak és bármilyen hihetetlen még a románok között is rengeteg jó embert ismertünk meg. Itt a hivatalos nyelv sem a bolgár sem a román sem lengyel vagy magyar hanem a ,,kézzel lábbal,, nyelv és így is azok, akik nem ismerik egymás nyelvét megértik egymást és képesek egymással barátságosan együtt dolgozni.

Milyen szép is lenne ezt a kicsi mintát, ahol annyiféle nemzetiség van nagyban felépíteni, a  barátság, megértés és az egymás iránti tisztelet alapjára helyezve mindent. Sajnos meg kellett állapítsak egy olyan közös álláspontot a bulárokkal, románokkal, lengyelekkel és a székelyekkel is, ami miatt itt vagyunk és olyan munkákat kell elvégezzünk, amiket az angolok nem szívesen végeznének el.

Nem akartam ebbe a cikkben belefoglalni a politikát, de sajnos meg kell tegyem, ugyanis ennek politikai okai is vannak, hogy több száz ember itt van kint messze a hazájától, családjától, barátoktól. A normális megélhetés megteremtése lenne az egyik legnagyobb feladata minden országnak, hogy ne kelljen több ezer kilométert utazzunk és idegeneknek dolgozzunk, de sajnos nem az van. Mi robotolunk a ,,kedves nyakkendős politikusaink,, egymásnak szavazzák meg a nagyobb parlamenti tiszteletdíjakat, legálissá teszik a politikai tolvajlást, lopást és az elszámoltatásuk sem lehetséges, mert az ők kezükben van a törvény.

Beszélgettem itt Angliában ezekkel az emberekkel és ez a panasz közös minden nemzetségnél és egymás problémáit át tudjuk érezni. Itt kicsiben megy az összetertás de otthon… hmm.

A farm menedzserekkel is sikerült egy pár szót váltanom és érdekes beszélgetések születtek. Kérdezték, hogy honnan vagyok, és én válaszotlam nekik ,, Szeklerland,, tehát Székelyföldről és magyarul beszélek. A bulgárok és a lengyelek bármilyen meglepő ismerik a székely népet és nagyon nagy tisztelettel vannak irántunk. A románoknál már az arány megoszlik és vannak, akik szeretnek minekt és vannak, akik nem. Vannak olyanok is akik a következőket mondják ,,Toti suntem oameni, nu conteaza ce limba vorbim,, tehát ,,Mind emberek vagyunk, nem számít milyen nyelven beszélünk,,

Tudatosan nem magyarnak, hanem székelynek mutatkozom be, hogy a székely népet is ismerjék meg minél többen. Ez a stratégia bevállt ugyanis sokat kérdeznek rólunk. Tudnak a bulgárok és a lengyelek is az örendelkezési törekvéseinkről. Kérdeznek és érdeklődnek és barátkoznak velünk.

Folytatás következik.