Ismerjük meg Kőrispatakot, a II.Visszhang Székely Tábor helyszínét!

Kőrispatak a Kis-Küküllőbe ömlő Küsmőd-patak völgyében fekszik Etédtől nyugatra 7 km-re. Udvarhelyszék egyik határszéli települése. A völgy két oldalát 550- 670 m-es dombok szegélyezik. A gyakran földcsuszásokkal tarkított domb oldalakon szántok és legelők, a völgy alján szántok és kertek fekszenek, területe 2805,5 ha. A falut több mint 600 ember lakja, zömükKőrispatak madártávlatból református, kétszáz körüli unitárius harmincegynéhány Hetednapot Ünneplő Adventista és néhány katolikus. A 136A számú megyei úton közelíthető meg Erdőszentgyőrgy (Sângeorgiu de Pădure) illetve Székelykeresztúr (Cristuru-Secuiesc) felől. A falu a rajta keresztül folyó, kőrisfákkal szegélyezett patakról kapta nevét. A kőrispataki lakósság fő foglalkozása földművelés és állattenyésztés volt, jövedelempótló foglalkozás volt a tűzifaszállítás. Közel 150 éves múltra tekint vissza a népi kismesterségek terén a szalmakalap készítés (kalapkötés). 1879-ben, a faluban közel százan foglalkoztak szalmafonással. Ma kevés az a család a faluban, aki ne ismerné a szalmafonás technikáját.

Kép forrása: Szalmakal Múzeum Facebook Oldal

A falu első említése 1566-bol való, amikor János Zsigmond fejedelem hadában híven szolgált lófők jegyzékébe felvették keörispataki Ferenczy Mátyás, Gothárd Imre és Pál lófők neveit 1567.ben A lófők 25 dénáros adólajstromában Keörispatak 27 lófő portával szerepel. Ebben az időben a falunak nincs főrendi lakója. A főemberek 50 dénáros adólajstroma 1576-bol csupán a fejedelem 38 egész jobbágy telkét tünteti fel Keorispatakon, a tapasztalat szerint ez 38-nál több fejedelmi jobbágy családot jelent.

1529-ben Betlehem Gábor kőrispataki birtokrészt adományozott Rédei Jánosnak. 1640-ből illetve 1660-ból származik Kőrispatak egy-egy falutörvénye, amelyek az erdők használatát, irtások létesítését, a vetést illetve a kaszálót védő kerítések, gyepük, építését, a szarvasmarha tartást valamint az országutak karbantartását szabályozza.

Irtással a 16.ik század végén találkozunk. l597-ből Balázs oltoványa. Vetés kapuról 1657-ből maradt adat. Homlogy felé menő vetés kapu nyílósban. 1603-ból hallunk a Küsmőd-patakra épült malmokról. A l6-ik században a falunak több malma is lehetett, 1653-ban ugyanis az első malmot említik.

1656 körül említik a Szőlőhegy, illetve Temetőhegymege határ neveket. Ez ezért is fontos mert bizonyíték arra, hogy a falu a 17-ik században mar nem a templom körül temetkezett, hanem a falun kívül a templom fölötti oldalban nyitott temetőbe temetkezett.

A falu lakossága állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkozott. A gabonán kívül kendert, napraforgót termelt. A kendert és gyapjút házilag feldolgozták. Az erdőből kitermelt fát Marosvásárhelyen tűzifakent értékesítették, majd a vasút építésnél mint talpfa.

Diósfalva

Kőrispatakon alól a tér egy részét ma is Diósfalvának nevezik. Hagyomány szerint előbb a falu ott feküdt és csak később költözött fennebb az ott lévő kőrisberkek közé ahonnan neve is származott. Az első idetelepülő a hagyományok szerint egy Dömös nevű ember volt, maga is meglévő és népes ilyen nevű családot alapítá. Ezen Dömös valószínűleg a Ketsetnél leirt, a tatárok által feldúlt Dömöslakárol jöhetett ide. A Dömös név a határnevekben is megtalálható, Dömösútja, Dömöskosara. Hogy Dömös uramat vagy utódait az új telep helyen is felkeresték a tatárok, mutatja a falutól északra lévő Tatárok útja nevű helynév. Amint a hagyomány mondja a Szilasi sziklabarlangjaiba vonult népet hiába ostromolták mert azt oly hősiesen védték, hogy a tatárok megszaladtak.