A pajeszos, bérfirkász szennyoldal a Mandiner megint a székelyek egyik szimbólumát támadja.

A Mandineresek megint nem férnek a bőrükben. Nemrég még olyan cikket hoztak le, hogy ,,Nem létezik székely nemzet,, most meg a rovásírásba kötöttek bele, ami a székely nép, vagy mondjuk úgy kedves Szalma György Mandineres pajeszos elvtárs, székely nemzet jelképe, ami soha nem tud időszerűtlenné válni!

Vajon melyik nemzet vitafóruma?

A rovás.info hozta le, hogy Béndek Péter a Mandiner másik bérfirkásza és valószínűleg pajeszos finnugrabugrászok bérence azt írta le, hogy:

Metaforikusan: a székely rovásírást politikává avatjuk, miközben legföljebb a kultúrában, ott is az emlékek között volna helye – mivel nincs semennyi relevanciája a jelenhez, hát még a jövőhöz. Ám aki ilyesmit, vagy ezzel analóg dolgokat állít, az (implicite biztosan) hazaáruló. Az árulózókat ellenben semennyire nem izgatja, hogy elszámoljanak azzal, hogy mi ennek a világnak (metafora!) a köze a mához. Mit mond (metafora!) a rovásírás a jelennek? Mi a jelentése a produktív szellem számára? Hogyan fordítsuk le (metafora!) C++-ba, esetleg még specifikusabb nyelvekre? Vagy (metafora!) ne fordítsunk egyáltalán?

Nem tudhatjuk, hogy mi az oka a Mandiner székelyellenes cikkeinek, de megérdemelnének sorra egy-egy olyan pofot hogy egy jó nagy zsinagóga fala adja  a másikat nekik.

A rovás. info is kifejtette a véleményét amivel 100%-ban egyetértünk.

Rovás Infó vélemény

Megszokhattuk a Mandiner rovásellenes kirohanásait, ezúttal hangsúlyozottan metafórikusan verik el a port a magyarság szellemi teljesítményén, a székely-magyar rováson. Próbálná meg ezt máshol… Európa negyedik élő írásrendszereként (latin, görög, cirill után a rovás) nemcsak jelene, de jövóje is van. Persze sokan vannak, akiknek kényelmetlen, hogy még mindig az utcán hever a téma, s nem a múzeumokban porosodik. Ezt már száz éve is eljátszották, ennek ellenhatását mutatja be épp miskolci kiállítás (megtekinthető szeptember 30-ig).

A szerző (metaforikus) kérdéseket tesz fel, válaszoljuk meg neki.

Valóban hazaáruló az, aki letagadja a magyarok írásműveltségét, épp jövő héten fog ismét kiderülni a magyar(talan) bíróság hozzáállása az alárovásos igazolványokhoz. Ez önmagában jelzi, élő a rovás.

Mit mond (metafora!) a rovásírás a jelennek? Válasz: a magyar kultúrnép, már akkor írni olvasni tudott mindenki, amikor más nyugati országokban ez még a királyoknál sem volt divat. A rovás használata mai fogalmak szerint egy kulturális “brand”, használója meg tudja magát különboztetni az uniformizált, globalista, homogenizáló világban.

Mi a jelentése a produktív szellem számára? Válasz: fél órás betűtanulással kreatívitást fejlesztő írásrendszer ismeretéhez, valamint az ahhoz kapcsolódó székely (magyar) történelembe való betekintéshez, önazonosságtudat erősítéséhez jut. S természetesen jobban megérti a hang és betű közti különbséget, pontosabban fogja ismerni a helyesírást és rájön a magyar nyelv gyöktermészetére.

Hogyan fordítsuk le (metafora!) C++-ba, esetleg még specifikusabb nyelvekre? Válasz: rovást nem fordítunk, hanem olvasunk, mert ez írásrendszer és nem nyelv. Ezért más nyelvre úgy fordítjuk, hogy előbb elolvassunk magyarul. Az UNICODE szabványba is bekerült, de a balfácán Magyarok Világszerencsétlenségének köszönhetően használhatatlan azóta is.

Vagy (metafora!) ne fordítsunk egyáltalán? Válasz: Az előző válaszból következik, hogy ne fordítsunk.